Napjainkban a nullára írt, azaz hitelektől teljes mértékben mentes, pusztán rezsiköltségen futó négy paksi reaktorblokk kilowattóránként 12 forintért termel áramot. Amennyiben ezt az összeget versenyképes árnak tekintjük is, Paks II. megépítésével ez a mai ár hosszú évtizedekig álom lesz csupán.

Tekintettel a tényre, hogy a magyar állam az új reaktorblokk megépítésének költségét nem a reaktorok által megtermelt áram bevételéből kívánja előteremteni, a versenyképes ár megtartása az állami támogatás függvénye lesz. Ez azt is jelenti, hogy az állami védőernyő egyfajta fals versenyelőnyt biztosít majd a paksi áramnak. Ettől azonban az energia nem lesz valóban olcsóbb, pusztán olcsóbbnak fog tűnni.

Ez azzal is jár, hogy mire az új reaktorblokkok 60 éves élettartama, valamint üzemidő hosszabbításuk lejár és a blokkokat leszerelik, addig még közel egy évszázad eltelhet. Ez azért is problémás, mert a legoptimistább becslések is azt mutatják, hogy mire a most tervezett két új blokk egyáltalán elkészül, a zöld energia már állami támogatás nélkül is versenyképessé fejlődik.

Igaz ugyan, hogy jelenleg a megújuló bázisú energia végfelhasználói ára hazánkban 24 ft/kWh körül mozog, ami azt is jelenti, hogy a jelenlegi ár magasabb ugyan, mint a paksi energia ára, azonban ez az ár évről évre csökken, ami igazolni látszik az előrejelzéseket. Emellett a megújuló bázisú energia termelésére alkalmas apparátus kiépítése jelentősen kedvezőbb árú beruházás lenne, mint a két paksi atomreaktor megépítése, ráadásul az ilyen jellegű beruházás a fenntartható fejlődés záloga, míg a paksi reaktorok száz éven belül leszerelésre kerülnek majd.