HTML

Zöldek Pártja

A 2014-es választásokon célunk, hogy valódi változásokat érhessünk el a természet megóvása és a fenntartható gazdasági fejlődés területén.

Kapcsolat

Kövess a Facebookon!

zoldekpartja.hu

Címkék

ács (1) ágfalvi (1) ági (1) alkotmánybíróság (1) Aranytartalék (1) atomerőmű (1) Bajnai (1) balliberális (1) bemutatkozás (1) bokros (1) Bokros (1) célkitűzéseink (1) csendőr (1) D-209 (1) dk (1) élhető demokrácia (1) energiaellátás (1) energiafüggés (1) energiapolitika (1) Engels (1) EU (1) Európa (1) EU irányelvek (1) Farkas Bertalan (1) fenntartható (1) fenntartható fejlődés (1) fidesz (1) GMK (1) gyerekek (1) Gyurcsány (1) gyurcsány (1) határon túliak szavazása (1) határon túli magyarok (1) Horn (1) ideológia (1) IMF (1) képviselőjelölt (1) kóka (1) könyezetvédelem története (1) kopogtatócédula (1) kopogtató cédula (1) környezet (1) környezetvédelem (2) korrupció (1) Kovács Lili (1) kunhalmi (1) lakossági fórum (1) mandátumok (1) Marx (1) MDF (1) medgyessy (1) megszorítások (1) mennyi kerül (1) Mesterházi (1) MNB (1) mszp (2) nemzeti parkok (1) nemzeti park Magyarországon (1) oktatás (1) oktatáspolitika (1) orbán (1) orosz energia (1) orosz gáz (1) Paks (2) paksi szerződések (1) Paks népszavazás (1) parlamenti képviselet (1) privatizáció (2) Rendszerváltás (1) rendszerváltó elit (1) salamon béla (1) schengen (1) Securitate (1) sopron (1) Surányi (1) SZDSZ (2) szennyező fizet (1) természeti értékeink (1) természetvédelem (1) Tóbiás (1) útdíj (1) választás 2014 (1) valódi (1) vers (1) zöld (2) zöldek (2) Zöldek (2) zöldek álláspontja (1) zöldek pártja (1) Zöldek Pártja (5) zöldpolitika (1) zoldvaltozas.hu (1) zöldváltozás.hu (1) zöld demokrácia (1) zöld energia (2) zöld energia ára (1) zöld értékek (1) zöld gondolat (1) zöld képviselet (1) zöld oktatás (1) zöld párt (3) zöld politika (3) zöld szemlélet (1) Zöld Változás (1) Címkefelhő

Elátkozott pálya? - Nincs elavultabb a tegnapi újságnál - Vagy mégsem...?

2016.02.19. 11:05 Zöldek Pártja

 

egytemi_elet.jpg

Elátkozott pálya?

Az értelmiségi hivatás talán legsokoldalúbb foglalkozása a pedagógusé. Itt kevés, ha valaki kiváló szakember (mint más pályán): itt ki-emelkedő emberi kvalitásokra is elfogulatlan „ellenőr" figyel állandóan, és a legkisebb szakmai és emberi hibát is kíméletlenül megtorolja. Itt nincs rugalmas munkaidő — nem lehet napközben ide-oda (bevásárolni, fodrászhoz stb.) elszaladni a városba, ahogyan sokan az irodaházak dolgozói közül teszik. Itt a munkaidő csengetéstől csengetésig tart a lazítás lehetősége nélkül. A pedagógus — ellentétben más munkaválla-lókkal - nem gondolhat szabad állásváltoztatásra; csak évente egy bizonyos hónapban változtathat munkahelyet és akkor sem szabadon, hanem a pályázati rendszernek kiszolgáltatva. A „kéthónapos szabadság" sokszor emlegetett kiváltsága is inkább a legendák és mesék világában létezik, mert 'főnökeik mindig kitalálnak valamit, hogy ne tétlenkedjenek a pedagógusok a „hosszú forró nyáron"; például beosztják őket napközis táborba, nyaraltatáshoz felügyelni, továbbképzésekre... Tudok olyan esetet, amikor estin érettségizett előadó „képzett tovább" egyetemet végzett történelemtanárokat — a színvonal elképzelhető; sőt a helyzet (tragi)komikuma, hogy olyanok is ültek a padokban, akik tanították az előadót. Olyan esetről is- tudok, amikor az igazgató táv-iratban rendelt haza a nyaralásból egy pedagógust —félnapos, jelentéktelen fel-adat elvégzésére. Talán szükségtelen említeni, hogy a plusz feladatokért, munkáért semmiféle díjazás nem jár. Elképzelhető, hogy mindezt gyári munkásokkal megcsinálják? Aligha! Nekik például van szakszervezetük, mely apró ügyekből is országos botrányt csap — joggal. A pedagógus szakszervezetnél viszont Tiborctól vették kölcsön a jelszót: „Tűrj, csak tűrj!" mondják minden segítségért hozzájuk fordulónak. Egy lakatos vagy szerelő a munkába lépése napján felveszi a munkaruha mellett a több tízezer forintos teljes szerszámkészletét is. A tanár naponta használatos kézi-könyvei, szakkönyvei szintén több tízezer forint értékűek -- az értelmiségi életmód egyéb nélkülözhetetlen és egyre többe kerülő „tartozékaival" együtt, de itt mindent a tanár köteles megvenni abból a fizetésből, amelyből, főleg a kezdők számára, még a létminimumra sem futja. Természetesen a tanár is vállalhat túlórákat és különórákat, de a kötelező óraszám eleve magas, főleg középiskolában, itt két-szer annyi, mint amennyi a húszas-harmincas években volt. A különböző korosztályokkal foglalkozó pedagógusok pályája között elmosódik a határ s ez „lefelé nivellálást" jelent. Az óvónőtől a tanítón át az általános és középiskolai, sőt az egyetemi tanár is nagyjából azonos fizetési kategóriába tartozik azon a címen, hogy „mindegyik gyerekekkel foglalkozik". Ez igaz, de mennyire más jellegű és különböző tudományos szín-vonalú munkát követelnek a különböző szintek. Nézzünk egy ellenpéldát! Azért, mért az ápolónőtől a laboránsokon át az orvosprofesszorig „mindenki betegekkel foglalkozik"; tehát képezzük őket „integráltan", mindegyik számára azonos (színvonalú) intézményben (vö. a pécsi integrált tanárképzés) és kapjanak nagyjából azonos fizetést? Dolgozhassanak képesítés nélkül is, majdcsak elvégzik levelezőn az orvosegyetemet... A végzettségüknek megfelelő munkakörben elhelyezkedni nem tudó orvosok pedig arra az egy-két év(tized)re, átmenetileg ápoló(nő)ként dolgozhatnának. Ugyan már, az a pár 'év ágytálazás...? Csak nem derogálna a doktor uraknak és nőknek, hiszen az egyetemet végzett tanárok is dolgoznak általános iskolai, napközis tanár-ként (természetesen éhbérért). Kívánom azoknak, akik azt az intézkedést kiagyalták (e súlyos diszkrimináció nem lehet a véletlen műve), hogy „képesítés nélküli orvos" operálja őket, a belvárosi elitiskola pedagógusai helyett gyermekeiket pedig „képesítés nélküli tanár" (tanító) tanítsa

Iskola: Ennek irányításában élik ki magukat az oktatásügy zavarosában halászó fantaszták és dilettánsok. A minisztérium, OPI, tanács és még számtalan magát illetékesnek tekintő hatalmasság pattogtatja a korbácsot a gályapadokhoz láncolt pedagógustársadalom feje felett. Az oktatásügy lezüllé(szté)séért, a kaotikus állapotokért, a fel-tételek teljes hiányában erőltetett átgondolatlan reformokért nem sietnek vállalni a felelősséget az irányítást kézben tartó illetékesek? Takarékosság: A népi el-lenőrök napokig vizsgálták az egyik iskola „világítási szokásait", majd korholták az iskola vezetőit, hogy nagy a villanyszámla, miközben a szemközti üzemben nappal is égtek a telepet megvilágító reflektorok. A demokratizmus: E címen sebtiben kidobáltatták az összes katedrát. „Nálunk mindenki egyenlő" — mondták, s arra gondoltak: egyenlő magas. Így ítélték a tanárt egész napos állófoglalkozásra, azaz á szellemi munka mellé nehéz fizikai munkára.

Elkötelezettség: A tanárnak kizsákmányolás mentes társa-dalomról kell prédikálnia, amikor őt kizsákmányolják. Hirdetnie kell a „mindenki tudása, képességei, munkája szerint részesedik" jelszót, mikor a legutolsó elzüllött iskolázatlan lumpenproletár is többszörösét keresi, mint ő. Hirdetnie kell a szocializmus fölényét, ahol megvalósult a dolgozó tömegek régi álma, a 3X8, pedig ő munkáját lelki-ismeretesen csak tíz-tizennégy óra alatt tudja elvégezni. Lelkesen kell ecsetelnie a szebb jövőt, a szocializmusból a kommunizmusba Való átmenetet, amikor tudja, neki nincs jövője. Ha nem örököl vagy nem nyer a lottón, nyugdíjas koráig, meglehet albérletben nyomoroghat, , és persze álmodozhat, ahogyan az „átkosban" a szövőnő, „cukros ételekről", mert ő csak hónap elején engedhet meg magának néhány jóízű falatot, hiszen „havi 2400 fixszel az ember nem könnyen viccel". Nyaralni, kirándulni többnyire csak osztályának kísérésekor juthat el, ahová három-négy napra a gyerekek jelentős része több zsebpénzt visz magával, mint az ő teljes havi fizetése. És „átéléssel" szavalhatja irodalomórán József Attila versét: „cincog zsebében a krajcár „a  munkaerő ára" és „ennyiért dolgoztál, nem épp semmiért". A szó legszorosabb értelmében „megéhez" néhány divatos ruhadarabot, hogy divatjamúlt bóvli kacatjaiért ne legyen a céltábla tanítványai gúnyolódásának, akik az érettségi banketten méregdrága ruhakölteményekben parádéznak. Vészkijárat: A nőknek egyetlen lehetőségük van kijutni ebből a kilátástalan, el-átkozott életmódból: a férjhez menés. Hiszen sokan megengedhetik manapság maguknak azt a luxust, hogy „szegény lányt" vegyenek feleségül. Ezzel magukat is megnyugtathatják; ha már nyelvtudást, humán műveltséget, intelligenciát nem vehetnek a pénzükért, hát elvesznek egy tanárnőt. Amúgy hobbiból — ahogyan nyugati autót, hi-fi tornyot, nyaralót vagy bernáthegyi kutyát — tartanak, vesznek egy élő lexikont, szótárt, nevelőnőt, titkárnőt és ingyen háztartási alkalmazottat. Ez mellesleg jó üzlet is, hiszen egy pedagógus garantáltan igénytelen, béketűrő, szorgalmas jószág. A betörés és dresszírozás nehéz munkáját kíméletlen keménységgel és következetességgel már elvégezték az illetékes hivatalok, intézmények. És nem utolsósorban, mellesleg nő is az illető „jószág", ami igen praktikus dolog: hiszen jó ha van a háznál (kéznél) egy nő, ha esetleg az uraságnak nincs kedve felhajtani valami jó „új husit" A pedagógustársadalom helyzetét az ötvenes években elhibázott, szélsőséges elvek alapján határozták meg. Az akkori gárda ma már nem aktív dolgozó, a pedagógus-társadalom jelentős része munkás-paraszt származású. Az akkori „reakciós réteg" elleni diszkrimináció ma már értelmét veszítette, és ártatlanokat sújt. A dolgok tehetetlenségi ereje viszont a' régi koncepciót vitte tovább és tartja érvényben ma is. A reformokkal próbálkozó toldozgatás helyett elsősorban a pedagógusmunka erkölcsi és anyagi elismerését kellene új alapokra helyezni... E lépés számtalan, Ma rendeletekkel szabályozni próbált gondot magától megoldana. Milyen jövője van annak a népnek, nemzetnek, országnak, melynek legdrágább kincsét túlzsúfolt, rosszul világított tantermekben, két műszakban fáradt, túlterhelt, elnyúzott, neurotikus pedagógusok nevetik? Az elhibázott szemlélet előbb-utóbb megbosszulja magát az elitpályákon is, hiszen orvost, mérnököt, jogászt — mindenkit! —tanár tanít!

Ács László

Szerkesztőségünk a fenti cikk nem minden megállapításával ért egyet. Vitára szánjuk.(szerkesztőség)

elatkozott_cikk.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://zoldekpartja.blog.hu/api/trackback/id/tr398403566

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.