Bús, komor, borongós napokkal múl a tél
Zúzmarás hidegben fagyosan fúj a szél
S mint nehéz sors-kabát megfáradt vállakon
Hófehér takaró pihen az ágakon
De mélyen a hó alatt ott szunnyad az élet
Méz-puha álom rejt magokat, petéket
Mindaz, mi ezernyi virágból megmaradt
Várja, hogy mikor jő a kedvező pillanat
Mert maga az Élet nem múlik el soha
Legyen bár az idő kegyetlen, mostoha
Bármilyen hidegben megőrzi a lángot
Mely képes kinyitni egy viruló világot
Az idő fonalán a változás örök
Mint egymásba karoló végtelen körök
S minden baj, szorongás, jégbe zárt fájdalom
Elolvad hirtelen egy tavaszi hajnalon
Ragyogjon hát újra lelkednek világa
Kinyíló szárnyaid mandula virága
S mire a szíved is pillangó-táncra kél
A tavaszi kikelet aranyló nyárba ér!
Dr. Brezovits László: Tavasz
2014.03.28. 11:58 Zöldek Pártja
Szólj hozzá!
Címkék: vers
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://zoldekpartja.blog.hu/api/trackback/id/tr35883024
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
