Az Európai Unió környezetvédelmi politikájának legfontosabb alapelemeit elsősorban az EK szerződés tartalmazza, azonban minden esetben szem előtt kell tartani a nemzetközi jog környezetvédelemhez kapcsolódó alapelveit is.
A megelőzés elve rögzíti azt az alapkövetelményt, melynek értelmében minden emberi tevékenység gyakorlása során figyelemmel kell lenni az ismert káros hatásokra és lehetőség szerint meg kell előzni azok bekövetkezését. Ennél szigorúbb követelményrendszert támaszt az elővigyázatosság elve, mely tartalmazza a nem ismert és nem várt hatásokkal szembeni fellépést is.
A forrásnál történő fellépés elve azt mondja ki, hogy minden káros hatást a keletkezés helyén kell elhárítani. Ezzel párhuzamosan az integráció elvének követelménye kimondja, hogy a környezetpolitikát be kell építeni minden más politikába, azaz hogy a környezetvédelmi érdekeknek a nem környezetvédelmi döntéshozatal során is előtérbe kell kerülniük.
A szennyező fizet elv Magyarországon is ismert, az e-útdíj is ezen az uniós elven alapszik, melynek lényege, hogy az fizesse meg a szennyezés okozta károkat, aki a szennyezést okozza. A védelem magas szintjének elve rögzíti, hogy a tagállamok különböző régióinak helyzetéből adódó különbözőségeket környezetvédelmi szempontból mindig figyelembe kell venni.
Végezetül, de talán minden eddigi elvnél is kiemelkedőbb fontossággal rögzíti a fenntartható fejlődés elvét, melynek kiemelkedő része a természetes és az épített táj védelme éppúgy, mint az élőhelyek, ökoszférák és az ember védelme.
