Nyájas olvasó!
Írásaim rendezése közben találtam fel az alábbiakban közölt irományomat. 2007 tavaszán körbeküldtem politikusoknak, politológusoknak. Teljes értetlenség volt a válasz. Bár néhány elemén túllépett az élet, mégis így az igazán érdekes, ezért szándékosan nem aktualizáltam. "Nem elég rossz a helyzet" védekeztem az értetlenkedőkkel szemben, ami mára megváltozott...!
Mindnyájuknak el kell menni! - Rendszerváltás 2.0
Aminek nem tudunk ellenállni, annak az élére kell állni! – született meg a felismerés a ’80-as évek elején a késő kádári kommunista párti elit fejében. Jó fél évtizeden át tudatosan „rákészültek” a rendszerváltásra. Az alap határozza meg a felépítményt, vulgarizálva a lé(t) határozza meg a tudatot - állítja bibliájuk, a tudományos szocializmus.
Volt kevéske pénzük az elő (spontán) privatizációhoz, (hála a GMK-nak) ahol a jelképes vételár mellett igazából a politikai kapcsolatok döntöttek. A ’90-es rajtnál a „későn ébredő” magyarok már behozhatatlan hátránnyal indultak, az addigra megtollasodott aparatcsikok, külföldi strómanjaik és a nemzetközi szélhámos karvalytőke képviselőivel szemben. Az MDF négy éve meghatározta az utána következő tizenhárom év erkölcsét, morálját és fejlődési irányát. Az akkori adósságot többszörös értékben meghaladó állami vagyon lebontása nemhogy az adósság visszafizetésére, de még a privatizáció önköltségére sem volt elegendő, így az adósságspirál tornádó sebességűre gyorsult, és „objektív szükségszerűséggé” tette az egyébként oktalan és az Alkotmánybíróság által minden elemében megsemmisített Bokros-csomagot valamint ürügyül szolgált a Medgyessy-Gyurcsány megszorításokra alapuló reform hisztériájának.
„Mindent meg kell változtatni ahhoz, hogy semmi se változzon!”
A 2006-os, választási csalással szerzett balliberális kormánypozíció ennek az iránymutatásnak megfelelően összezavar mindent, hogy míg a magára hagyott, tanácstalan „birkanép” a dolgok okának és mikéntjének megfejtésén agyal, a Gyurcsány-Kóka páros mindentudóan mosolyog az erőfeszítéseiken, hiszen ők pontosan tudják, hogy mi, miért történik úgy, ahogyan. A „dekóder” náluk van.
A ma spontánnak tűnő, és ellentmondásos intézkedések összhatásának eredőjét, ők pontosan ismerik és előre elégedettek vele. A hibát ott követték el, hogy akárcsak a hamiskártyások, előre mosolyognak a nyereség felett érzett örömükben. Arrogánsak a játékostársakkal, ügyet sem vetnek a kibicekre (nép), abban a biztos tudatban, hogy úgyis ők nyernek és csakis ők nyerhetnek. Ez a játék így van kitalálva, ugyanis nekik a „nagytestvér Amerika”, a „művelt Nyugat-Európa” mindent elnéz és megbocsát, hiszen az ő kezükre játszották – ellenszolgáltatás nélkül – ennek a tízmillió embernek a félévszázados megtakarítását (privatizáció), jelen munkájának az eredményét (adósságszolgálat) és jövőbeli erőfeszítésének hasznát (eladósodás).
Az ugyanezt csak feltételekkel, vonakodva és immel ámmal megtevő, a jobboldalt militáns eszközökkel maga alá gyűrő Orbánt csupán másodrangú kényszerszövetségesnek tekintik. Kettőjük mérkőzése a nemzetközi porondon ezért eleve lefutott meccs és mint látjuk, nehezen tud a balliberális oldal olyan hibákat vagy akár bűnöket elkövetni, amivel kegyvesztetté válhatna és így azok Orbán támogatására fanyalodnának.
Mindnyájuknak el kell menni!
A Kossuth nóta ferdített refrénje, a rendszerváltó elit bukásának jelszava. A ’82-es, ’88-as és ’90-es önjelölt rendszerváltó elit minden fontosabb politikai, gazdasági és ideológiai csoportosulása hatalomviselt, különbséget stílusában és gazdasági eredményeiben tudott felmutatni. Az egyszerű választópolgár végképp kiábrándult az új uralkodó osztályból. Ezektől igazi változást, főként megújulást nem remélhet. Az egységes és oszthatatlan rendszerváltó elit véd- és dacszövetsége pedig kizárja, hogy 1990 óta bármilyen új politikai formáció, ideológiai irányzat vagy gazdasági tömörülés életképes pártot hozzon létre. Sőt! Még arra is vigyáznak, hogy az ő párt-szamárlétrájuk végigjárása nélkül politikai-, közéleti személyiség jelentős tényezővé ne válhasson.
A harmadik Magyar Köztársaság zsákutcába jutott! A rendszerváltás ezektől a pártoktól és politikusoktól nem várható el, ezért egyetlen megoldás a rendszerváltás második fordulója. Egy „javított kiadás”. Feltétele, hogy a teljes politikai elit belássa, képtelen a megújulásra, nincs válaszuk napjaink kihívásaira és személyükben is elfáradtak, megkoptak, demoralizálódtak, kompromittálódtak.
A rendszerváltás 2.0 forgatókönyve:
2007 június 30-ig valamennyi párt, tömegszervezet (alapítványok, szakszervezetek, civil szervezetek) a törvény erejénél fogva jogutód nélküli megszüntetése. Ezek vagyonát a tagok közt szét kell osztani. Ez év október 1-jéig a tízmillió, semmilyen szervezetben nem korlátozott szabad választó és választható polgár új pártokat, szakszervezeteket és egyéb civil szervezeteket alapít.
Harmincnapos kampányidőszak következik. November elején a polgárok új, szabad, demokratikus választásokon kopogtatócédula és bejutási küszöb nélkül megválasztják - a továbbra is az EU parlament létszámának közel felét kitevő – a 386 képviselőt, kétéves időtartamra. Ez a két év az átmenet igazi korszaka.
Az új parlament új polgári és büntetőtörvénykönyvet fogad el, megalkotja az új alkotmányt, új adórendszert és kidolgozza az új választási rendszert, ahol a képviselők száma legfeljebb 150 lehet.
Az év végi választásokig a jelenlegi kormány ügyvivő. Nem privatizál, nem vesz fel újabb hiteleket, tartózkodik minden olyan intézkedéstől, melynek következményei hosszabb kihatásúak.
Az új, most már valóban szabadon és demokratikusan megválasztott kormány amnesztiát hirdet, lehetővé téve a tizenhét év alatt külföldre menekített vagyonok és pénzek működő tőkeként való hazahozatalát, a polgári és büntetőjogban pedig átveszi a németországi jog- és adórendszert, melynek működése bizonyítja kiforrottságát és életképességét. Egy ilyen kidolgozására jelenleg sem idő, sem pénz, sem szellemi kapacitás nem áll rendelkezésünkre. A magyar jogrendszer a szocializmus előtt egyébként is szinte azonos volt a némettel, Magyarország gazdasági kapcsolataiban elsősorban Németország-függő és ezzel a módszerrel biztosítható a NDK-hoz hasonló gyors felzárkózásunk.
Kiegyezés!
A rendszerváltás 2.0. a teljes politikai elitet magába foglaló közmegegyezést igényel, melyben minden erőnek meg kell találni a számára kecsegtető új lehetőségek mellett azt az ellentételt, amiről a békés kibontakozás érdekében le kell mondania. Ezzel a gesztussal a balliberális oldal erkölcsi tekintélyt szerezhet, nem cipelve tovább a múlt nyomasztó örökségét. A jobboldal megszabadulna a FIDESZ terrortól és egyben teljesül legtitkosabb álma, az előrehozott választás. A kispártok feje fölül elhárul a bejutási küszöb réme és a jelenleg a választópolgárok 50%-át kitevő bizonytalanok köréből kibontakozhatnak azok az új ideológiai irányzatok, melyeknek látens jelenléte miatt már ma sem hat rájuk sem a jobb, sem a baloldali tudati beszűkülés.
Ezzel a többség által igényelt fordulattal 2007-ben elkezdődne Magyarország számára is a XXI. század.
2007 március
Ács László
