Magyarország már a rendszerváltás előtt is Oroszországtól – illetve az akkori Szovjetuniótól – függött az energiaellátás szempontjából.
Ez azóta sem változott. Ennek oka egyrészt az, hogy földgáz mint energiahordozó használata nagyon nagy arányt (40-42 százalék) képvisel a többiéhez képest: ez még az uniós, 22-24 százalékos értéknél is nagyobb. Másrészt, a hazai földgáztermelés fokozatosan csökken: az 1980-as évektől a 2000-es évek közepére évi 7 milliárd köbméterről 2,5 milliárdra esett vissza. A fokozott igények miatt a behozatal pedig növekszik: az 1990-es évek közepe és a 2000-es évek között 9 milliárdról 12,5 milliárdra emelkedett. Ugyanilyen ütemű növekedéssel számolva ez az arány 2015-re már 90 százalék is lehet.
A legfontosabb cél az energiaigény mérséklése
Nagy kockázatot jelent, hogy az importált gáz 100 százaléka Oroszországból érkezik. A hazai energiapolitikát a hatalmon lévő, nyomásgyakorló csoportok érdekei irányítják. Az energiapolitika három elsődleges szempontja az ellátásbiztonság, a versenyképesség és a fenntarthatóság. Ezek – főként az utóbbi – érdekében elengedhetetlen fontosságú lenne az energiaigény mérséklése. Azonban az Oroszországtól viszonylag olcsón kapott energiahordozók tartaléka nem ösztönzi takarékosságra sem a lakosságot, sem az ipari fogyasztókat. Pedig, ha csak akkor használnánk energiát, ha az valóban szükséges, illetve nem vásárolnánk felesleges luxusberendezéseket, mérsékelhetnénk a pazarlást.
Kiküszöbölhetnénk, hogy energiaellátásunk biztonsága másoktól függjön
A műszaki termékekre bizonyos energetikai paramétereket kellene bevezetni, illetve gondoskodni a lakások jobb szigeteléséről. Ugyanis ez a mértéktelen fogyasztás jelentősen terheli a környezetet. Ha nem teszünk ellene valamit, és fordítjuk vissza a folyamatot, teljesen tönkretesszük a levegő minőségét.
Ha viszont inkább a megújuló energiaforrások használatára helyeznénk a hangsúlyt, nemcsak a környezetet kímélnénk, de azt is kiküszöbölhetnénk, hogy az energiaellátásunk biztonsága egy másik országtól függjön.
