Elátkozott pálya?
Az értelmiségi hivatás talán legsokoldalúbb foglalkozása a pedagógusé. Itt kevés, ha valaki kiváló szakember (mint más pályán): itt ki-emelkedő emberi kvalitásokra is elfogulatlan „ellenőr" figyel állandóan, és a legkisebb szakmai és emberi hibát is kíméletlenül megtorolja. Itt nincs rugalmas munkaidő — nem lehet napközben ide-oda (bevásárolni, fodrászhoz stb.) elszaladni a városba, ahogyan sokan az irodaházak dolgozói közül teszik. Itt a munkaidő csengetéstől csengetésig tart a lazítás lehetősége nélkül. A pedagógus — ellentétben más munkaválla-lókkal - nem gondolhat szabad állásváltoztatásra; csak évente egy bizonyos hónapban változtathat munkahelyet és akkor sem szabadon, hanem a pályázati rendszernek kiszolgáltatva. A „kéthónapos szabadság" sokszor emlegetett kiváltsága is inkább a legendák és mesék világában létezik, mert 'főnökeik mindig kitalálnak valamit, hogy ne tétlenkedjenek a pedagógusok a „hosszú forró nyáron"; például beosztják őket napközis táborba, nyaraltatáshoz felügyelni, továbbképzésekre... Tudok olyan esetet, amikor estin érettségizett előadó „képzett tovább" egyetemet végzett történelemtanárokat — a színvonal elképzelhető; sőt a helyzet (tragi)komikuma, hogy olyanok is ültek a padokban, akik tanították az előadót. Olyan esetről is- tudok, amikor az igazgató táv-iratban rendelt haza a nyaralásból egy pedagógust —félnapos, jelentéktelen fel-adat elvégzésére. Talán szükségtelen említeni, hogy a plusz feladatokért, munkáért semmiféle díjazás nem jár. Elképzelhető, hogy mindezt gyári munkásokkal megcsinálják? Aligha! Nekik például van szakszervezetük, mely apró ügyekből is országos botrányt csap — joggal. A pedagógus szakszervezetnél viszont Tiborctól vették kölcsön a jelszót: „Tűrj, csak tűrj!" mondják minden segítségért hozzájuk fordulónak. Egy lakatos vagy szerelő a munkába lépése napján felveszi a munkaruha mellett a több tízezer forintos teljes szerszámkészletét is. A tanár naponta használatos kézi-könyvei, szakkönyvei szintén több tízezer forint értékűek -- az értelmiségi életmód egyéb nélkülözhetetlen és egyre többe kerülő „tartozékaival" együtt, de itt mindent a tanár köteles megvenni abból a fizetésből, amelyből, főleg a kezdők számára, még a létminimumra sem futja. Természetesen a tanár is vállalhat túlórákat és különórákat, de a kötelező óraszám eleve magas, főleg középiskolában, itt két-szer annyi, mint amennyi a húszas-harmincas években volt. A különböző korosztályokkal foglalkozó pedagógusok pályája között elmosódik a határ s ez „lefelé nivellálást" jelent. Az óvónőtől a tanítón át az általános és középiskolai, sőt az egyetemi tanár is nagyjából azonos fizetési kategóriába tartozik azon a címen, hogy „mindegyik gyerekekkel foglalkozik". Ez igaz, de mennyire más jellegű és különböző tudományos szín-vonalú munkát követelnek a különböző szintek. Nézzünk egy ellenpéldát! Azért, mért az ápolónőtől a laboránsokon át az orvosprofesszorig „mindenki betegekkel foglalkozik"; tehát képezzük őket „integráltan", mindegyik számára azonos (színvonalú) intézményben (vö. a pécsi integrált tanárképzés) és kapjanak nagyjából azonos fizetést? Dolgozhassanak képesítés nélkül is, majdcsak elvégzik levelezőn az orvosegyetemet... A végzettségüknek megfelelő munkakörben elhelyezkedni nem tudó orvosok pedig arra az egy-két év(tized)re, átmenetileg ápoló(nő)ként dolgozhatnának. Ugyan már, az a pár 'év ágytálazás...? Csak nem derogálna a doktor uraknak és nőknek, hiszen az egyetemet végzett tanárok is dolgoznak általános iskolai, napközis tanár-ként (természetesen éhbérért). Kívánom azoknak, akik azt az intézkedést kiagyalták (e súlyos diszkrimináció nem lehet a véletlen műve), hogy „képesítés nélküli orvos" operálja őket, a belvárosi elitiskola pedagógusai helyett gyermekeiket pedig „képesítés nélküli tanár" (tanító) tanítsa
Iskola: Ennek irányításában élik ki magukat az oktatásügy zavarosában halászó fantaszták és dilettánsok. A minisztérium, OPI, tanács és még számtalan magát illetékesnek tekintő hatalmasság pattogtatja a korbácsot a gályapadokhoz láncolt pedagógustársadalom feje felett. Az oktatásügy lezüllé(szté)séért, a kaotikus állapotokért, a fel-tételek teljes hiányában erőltetett átgondolatlan reformokért nem sietnek vállalni a felelősséget az irányítást kézben tartó illetékesek? Takarékosság: A népi el-lenőrök napokig vizsgálták az egyik iskola „világítási szokásait", majd korholták az iskola vezetőit, hogy nagy a villanyszámla, miközben a szemközti üzemben nappal is égtek a telepet megvilágító reflektorok. A demokratizmus: E címen sebtiben kidobáltatták az összes katedrát. „Nálunk mindenki egyenlő" — mondták, s arra gondoltak: egyenlő magas. Így ítélték a tanárt egész napos állófoglalkozásra, azaz á szellemi munka mellé nehéz fizikai munkára.
Elkötelezettség: A tanárnak kizsákmányolás mentes társa-dalomról kell prédikálnia, amikor őt kizsákmányolják. Hirdetnie kell a „mindenki tudása, képességei, munkája szerint részesedik" jelszót, mikor a legutolsó elzüllött iskolázatlan lumpenproletár is többszörösét keresi, mint ő. Hirdetnie kell a szocializmus fölényét, ahol megvalósult a dolgozó tömegek régi álma, a 3X8, pedig ő munkáját lelki-ismeretesen csak tíz-tizennégy óra alatt tudja elvégezni. Lelkesen kell ecsetelnie a szebb jövőt, a szocializmusból a kommunizmusba Való átmenetet, amikor tudja, neki nincs jövője. Ha nem örököl vagy nem nyer a lottón, nyugdíjas koráig, meglehet albérletben nyomoroghat, , és persze álmodozhat, ahogyan az „átkosban" a szövőnő, „cukros ételekről", mert ő csak hónap elején engedhet meg magának néhány jóízű falatot, hiszen „havi 2400 fixszel az ember nem könnyen viccel". Nyaralni, kirándulni többnyire csak osztályának kísérésekor juthat el, ahová három-négy napra a gyerekek jelentős része több zsebpénzt visz magával, mint az ő teljes havi fizetése. És „átéléssel" szavalhatja irodalomórán József Attila versét: „cincog zsebében a krajcár „a munkaerő ára" és „ennyiért dolgoztál, nem épp semmiért". A szó legszorosabb értelmében „megéhez" néhány divatos ruhadarabot, hogy divatjamúlt bóvli kacatjaiért ne legyen a céltábla tanítványai gúnyolódásának, akik az érettségi banketten méregdrága ruhakölteményekben parádéznak. Vészkijárat: A nőknek egyetlen lehetőségük van kijutni ebből a kilátástalan, el-átkozott életmódból: a férjhez menés. Hiszen sokan megengedhetik manapság maguknak azt a luxust, hogy „szegény lányt" vegyenek feleségül. Ezzel magukat is megnyugtathatják; ha már nyelvtudást, humán műveltséget, intelligenciát nem vehetnek a pénzükért, hát elvesznek egy tanárnőt. Amúgy hobbiból — ahogyan nyugati autót, hi-fi tornyot, nyaralót vagy bernáthegyi kutyát — tartanak, vesznek egy élő lexikont, szótárt, nevelőnőt, titkárnőt és ingyen háztartási alkalmazottat. Ez mellesleg jó üzlet is, hiszen egy pedagógus garantáltan igénytelen, béketűrő, szorgalmas jószág. A betörés és dresszírozás nehéz munkáját kíméletlen keménységgel és következetességgel már elvégezték az illetékes hivatalok, intézmények. És nem utolsósorban, mellesleg nő is az illető „jószág", ami igen praktikus dolog: hiszen jó ha van a háznál (kéznél) egy nő, ha esetleg az uraságnak nincs kedve felhajtani valami jó „új husit" A pedagógustársadalom helyzetét az ötvenes években elhibázott, szélsőséges elvek alapján határozták meg. Az akkori gárda ma már nem aktív dolgozó, a pedagógus-társadalom jelentős része munkás-paraszt származású. Az akkori „reakciós réteg" elleni diszkrimináció ma már értelmét veszítette, és ártatlanokat sújt. A dolgok tehetetlenségi ereje viszont a' régi koncepciót vitte tovább és tartja érvényben ma is. A reformokkal próbálkozó toldozgatás helyett elsősorban a pedagógusmunka erkölcsi és anyagi elismerését kellene új alapokra helyezni... E lépés számtalan, Ma rendeletekkel szabályozni próbált gondot magától megoldana. Milyen jövője van annak a népnek, nemzetnek, országnak, melynek legdrágább kincsét túlzsúfolt, rosszul világított tantermekben, két műszakban fáradt, túlterhelt, elnyúzott, neurotikus pedagógusok nevetik? Az elhibázott szemlélet előbb-utóbb megbosszulja magát az elitpályákon is, hiszen orvost, mérnököt, jogászt — mindenkit! —tanár tanít!
Ács László
Szerkesztőségünk a fenti cikk nem minden megállapításával ért egyet. Vitára szánjuk.(szerkesztőség)
