Zöldek Pártja

A prostitúció, a fegyver- és drogkereskedelem nyeresége eltörpül a záloghitelezés profitja mellett, ráadásul ez legális

 Zálogházakban még többségben a kisebbség - a középosztály felzárkózik

 A "devizahitelesek" krőzusok a zálogházakra szoruló szerencsétlen polgártársainkhoz képest. A záloghitelezésnek (lombard hitel) legalább kétezer éves múltja van, hiszen a hitelező számára egy sokszorosan bebiztosított kölcsönről van szó, mely ennél fogva a hitelfelvevő számára halmozottan előnytelen. Közel a fél ország nyomorban él, ha hirtelen pénzre van szüksége kár is a bankokkal próbálkozni, hiszen ők nem azért vannak itt, hogy segítsék a magyar gazdaság működését és tisztes feltételekkel hitelhez juttassák annak polgárait.Ők begyűjtik a magyar betétesek pénzét és otthon az anyabank székhelyén, Németországban, Olaszországban Belgiumban hitelezik a helyi vállalkozókat, mert a multiknak is van hazája - csak a kommunistáknak nincs! Marad az egyetlen lehetőség: a „zaci”. Mára a keresleti hitelpiacon akkora a kereslet, hogy a záloghitelezők nem is bajlódnak a több munkával és kevesebb profittal szolgáló műszaki cikk, ruházat, műtárgy és egyéb ingóságok befogadásával. Kizárólag nemesfém és ékszer érdeki őket.

Egy szegény, nyomorgó zálogház tulajdonos

Vállalkozásuk refinanszírozásához viszont „jár nekik” a Matolcsy-féle kedvezményes 2-2,5%-os kamatozású hitel. Amennyire a szándékosan túlbonyolított, ezért érthetetlen zálogjegyekből kibogozható minimum évi 50% THM-el számolnak. Ez első ránézésre 2000%-os haszon, amit még megfejelnek további, nem csekély nyereségek.

1. Ha valaki hosszabbítja a maximum 3 hónapos lejáratot, még magasabb kamatot fizet.
2. Ha valaki akár többszöri hosszabbítás után nem tudja kiváltani ékszereit, elveszíti azokat. A zálogház jogosult azt értékesíteni, mégpedig az általa „képzett” áron. Hiába van a világpiacon óriási kereslet aranyra, ezüstre és ezért e nemesfémeknek van tőzsdén jegyzett árfolyama. Itt is képződik néhány száz százalékos haszon a világpiaci ár és a zálogház felvásárlási ára között.
3. A piac egyik főszereplője az osztrák tulajdonú (!) Orex Zálogház, állítólag tonnaszámra viszi ki az ügyfelek által bebukott arany ékszereket, melyekből az antik darabok felbukkannak a Doroteum árverésein. A fazonértékkel nem rendelkező sérült, kopott ékszereket pedig beolvasztják. Természetesen a kivitelkor nem pepecselnek az adminisztrációval. Hogy kellene-e egyáltalán azt sem tőlük, sem az általam illetékesnek vélt állami szervektől nem sikerült megtudni. Hatalmas „buli” lehet, ha ekkora a titkolózás.
4. A ki nem váltott zálogtárgyak értékével az értékesítés után kötelező lenne elszámolni az ügyféllel – továbbiakban: károsulttal -, de arra még nem volt példa, hogy valaki látott volna olyat, aki hallott olyanról, hogy neki a zálogház elszámolás címén akárcsak egy forintot is kifizetett volna.
5. Arany-és ezüsttárgyak, ékszerek beadásakor semmilyen azonosító iratot nem kérnek az ügyféltől, így a lakásbetörésekből és rablásokból származó ékszerek rövid úton a zálogházakba kerülnek, finanszírozva ezzel a bűnözést. A pult mögött ülő becsüsök arcról és sokszor név szerint ismerik azokat a „fiatalokat”, akik naponta akár többször is beadnak szakadt nyakláncot, mely még meleg az áldozat testhőmérsékletétől, mert csak néhány perce tépték le a nyakából. A rendőrség rendszeresen tart razziákat a zálogházak raktáraiban és le is foglalnak bűncselekményből azonosítható ékszereket. Aminek a lefoglalását, elkobzását, szó nélkül tűrik a zálogházak. Ez a veszteség nyilván bele van kalkulálva a THM-be.

A zálogházak nem tudnak hibázni, még ha kár éri őket, ők azon is tudnak nyerészkedni, mellyel jelentősen megfejelik a nekik „alanyi jogon járó” 2000%-os nyereséget. Visszaélnek a kényszerhelyzetben lévő és a hitelezési szakmához nem értő ügyfelek kiszolgáltatottságával, akiknek nincs más választásuk; vagy akármilyen feltételekkel odaadják utolsó értéktárgyaikat, vagy elárverezi lakásukat a bank, esetleg nem tudnak ennivalót venni a gyerekeiknek. Ez a bicskanyitogató, vérlázító helyzet sajnos elkerüli úrhatnám politikusaink figyelmét, hiszen neki nem az arany Rollex zaciba adása, hanem annak "villantása" a gondjuk, lakásuk havonta akár több száz nm²-el is nőhet, Louis Vuitton vagy Gucci nem képes olyan drága táskát gyártani, ami nekik elég drága lenne.

A villantás eszközei: Bombanő, luxusautó, aranyóra, jacht, repülőgép, helikopter, villa, non plus ultra: Luis Vuitton táska

Sajnos van egy olyan népréteg, etnikai kisebbség, aki számára életforma a zaciba járás és ezt nem jó dolgukban teszik, hanem végső kiszolgáltatottságukban, hiszen, ha van még néhány ékszerük olcsóbb azzal sakkozni, mint uzsorásokhoz fordulni. Itt is hasonló a helyzet! Az ő "érdekképviselőik", akik kezén milliárdok „kezelődnek” el, nem képesek azonosulni az őket kisebbségi önkormányzatokba beválasztókkal.

Néhány milliárdocska segélyecske (Híd a munka világába) ismét "cigányútra ment" az adófizetők pénzéből, de ahogy mondani szokás, "van ott még ahonnan ez jött"

Vezér(i) áldozat - Flóri felfelé nyal lefelé tapos

Ha ez a népes és végsőkig kiszolgáltatott roma társadalom tudatára ébred ennek a gyalázatos kizsákmányolásnak, ki tudja garantálható-e a zálogosok vagyonának és testi épségének biztonsága. Célszerű lenne elejét venni a bajnak, ha már a magyarok érdekeit nem, legalább a roma kisebbség érdekében nem esne le az aranygyűrű politikusaink ujjáról, ha megmozdulnának és megelőznék a bajt.

Rákosi zaciba csapta volna a koronázási ékszereket (számára gyűlöletes nemzeti jelképünket), de Bécsben a körúton az öreg hitsorsos pofátlanul keveset ígért érte, ezért dühében inkább hazahozta a "szajrét" - mindannyiunk szerencséjére.

A megoldás: a szektor államosítása kizárólag nonprofit szervezetekre bízva a záloghitelezést, amely ezáltal a legszegényebbek szociális támogatását is jelentené, hiszen a több mint 2000%-os haszon 10% alá szorítható lenne, kiegészítve azzal, hogy a bebukott ékszerekkel is tisztességesen elszámolna az új szervezet. Ez a Fidesz koncepciójába is bele illik, miszerint a közüzemek államosításával az extra profit képződés megakadályozásával, ha  már az állampolgárok jövedelme nem nő, kiadásaik drasztikusan csökkenthető lenne...!

-ács-