A hír legalább egy éves, de most kaptam meg csak a második “isten bizonyt” független forrástól, - tehát - a szakma szabályai szerint - hiteles a történet. Ezért teszem közzé csak most.
Történt, hogy Szíjjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter hivatalos látogatásra Moszkvába utazott, Szergej Lavrov orosz külügyminiszterhez, ahol - mint köztudott - röpködnek a százmillió dollárok a tárgyalásokon.

Két korosztály, két súlycsoport, innen szép nyerni
Fontos esemény, kiemelkedő személyiségekkel, hiszen Lavrov a világ második hatalmának külügyeit irányítja régóta, nagy szaktudással, élvezve Putyin legteljesebb bizalmát.
Szíjjártóról hasonló jókat tudok mondani, ő minden idők második legfiatalabb magyar külügyminisztere. A tavalyi migránsválság idején óriási csalódást okozott - de pozitívat!
A mainstream média próbált belőle egy felnyírt hajú hülyegyereket csinálni, de tavaj bizonyított, igazi érett államférfi módjára viselkedett. Beszólt azoknak akik nekünk beszóltak, kellő keménységgel vágott vissza másoknak, akik méltatlanul és alpári módon támadtak minket. Csak néhány gyöngyszemet ragadnék ki:

Az ész a fontos, nem a haj...
A Horváth Miniszterelnök, Zoran Milanovics, aki hónapokon át alpári stílusban oktatott minket, hogyan kell kezelni a migránsokat, de amikor a helyzet úgy hozta, az ő rendszere nem egészen egy nap alatt összeomlott.
Ezt most mi is elkúrtuk... Lári-fári. - INA-ba szállt a bátorság
Victor Ponta, Román Miniszterelnök a börtön kapujából kiabált nekünk, rendkívül EU konform szólamokat, gondolván, működnek még az antant ösztönök nyugaton, megsegítik a kisantant utódállam Románia, büntetőügyekbe keveredett első emberét.
Álom álom, édes álom. Román határ a Tiszánál
Werner Faymann Osztrák Kancellár aljas nácizását, hazug és demagóg érveit Péterünk elegáns becsúszó szereléssel hárította. Még a hazai ellenzéki sajtó is kénytelen volt elismerni a magyar külügyminiszter igazát, így csupán a válasz stílusát volt képes bírálni. Amire mi magyarok azt szoktuk mondani: "amilyen a mosdó, olyan a törülköző."
Még a szeme sem áll jól - "Mi nem kerítést építünk, hanem kaput... szárnyakkal". - Náculunk-náculunk?
Ezekből az összecsapásokból minden esetben nyertesen került ki Szíjjártó, melyhez hozzásegítette a jó ügy melletti magabiztos kiállás. Dagadhat büszkén a honfiúi kebel, milyen jó, hogy nekünk ilyenünk is van! Ellentétben a korábbi külügyminisztereinkkel, akik hol Moszkváig, hol Brüsszelig csúsztak a taknyukon és minden összecsapásból vesztesen és kakis nyelvvel vonták le a szomorú következtetést, merjünk kicsik lenni! Mindíg találtak mentséget kudarcra, sérelemre, veszteségre, “s aki egyszer rúgott a magyarba, szinte kedvet kap a rúgáshoz”.
A következőkre mondhatná a nyájas olvasó, hogy magánügy. Én mégis közkincsé teszem. Tisztelem az olyan embereket, akikbe a képességeiken túl van humor, vágányság és csipetnyi infantilizmus.
A Lavrovnál tett látogatásakor Péterünk ül az előszobában, és várja, hogy szólítsák, ezen a szinten természetes, megszokott óra-perc pontossággal. De nem az az ajtó nyílik, hanem egy másik. Bejön egy kezét tördelő titkárnő, és folyik belőle az "exkjúzmizás" és "szorrizás" , mert a Külügyminiszter Úr rajta kívülálló okok miatt késik egy órácskát. A következő szorrizás cunami végén felajánlja a hölgy, hogy addig kérjen bármit, enni-inni, újságokat, internetet. A rövid válasz:
- "Köszönöm, nem kérek semmit, majd addig elfoglalom magam."
Így is történt. Elővett a táskájából egy labdát, és lazán dekázgatott - a világhatalom külügyminiszterének előszobájában - amíg várakozott.
Labda nélkül nem élet az élet...
Feloldotta a kínos helyzetet ezzel a meglepő és mulatságos jófej cselekedettel, amivel kivívta vendéglátói elismerését. Ezt a történetet - annak szemtanúi - még az unokáiknak is mesélni fogják.

Hiába no! Soha nem tudhatjuk, hogy melyik hétköznapi esemény válik történelmivé...
-ács-